Choi Hong Hi

General Choi Hong Hi (a Tae Kwon-Do megalapítója) interjúja a Legacy CD-ről   (Forrás http://www.tae-kwon-do.hu)

Bevezető

A Tae Kwon-Do (továbbiakban TKD) célja az, hogy fejlessze személyiségünket, edzze és formálja a testet, hogy felszínre hozza képességeinket, hogy szép technikákat tanítson, és hogy pallérozza az elmét. A TKD így tulajdonképpen életünk részévé válik, ugyanúgy mint a légzés vagy a gondolkodás. Így terjedhetett el mára már az egész világon, noha maga még csak 41 éves.
1983-ban munkám minden eredményét egy Enciklopédiában adtam közre. Most CD-re tettük ezt az Enciklopédiát. Meggyőződésem, hogy ha az edzőtermen kívül ezt a CD-t is tanulmányozod, a technikákat érteni, és minden nehézség nélkül uralni is fogod.
Mint a TKD megalapítója, ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik közreműködtek e termék létrejöttében.
Az évszámoknál szereplő feliratok (Choi Hong Hi nagymester élettörténeténél)

• 1918 – Choi Hong Hi megszületik
• 1936 – Choi Japánban tanul
• 1944 – Choi börtönbe kerül
• 1955 – az új harcművészet neve hivatalosan Taekwon-Do lesz
• 1966 – Choi tábornok megalapítja az ITF-et
• 1972 – Choi tábornok Kanadába költözik
• 1983 – Kiadják a TKD-Enciklopédiát
• 1997 – Megjelenik a TKD-CD

A kezdeti évek

Mennyiben segítette személyisége a TKD kialakításában?
Gyermekként nagyon makacs voltam. Például a bátyám, bár csak két évvel volt idősebb nálam, jóval nagyobb és erősebb volt, mint én. Mivel nem voltam számára ellenfél, sokszor, mikor együtt játszottunk és összevesztünk, csak bőgtem. Akár egész nap is, míg végül nem maradt más lehetősége, mint hogy a bocsánatomért esedezzen. Ez is jól példázza, milyen makacs voltam. Ha egyszer elkezdtem valamit, soha nem adtam fel félúton. És még most is ilyen vagyok. Ha ki akarom gyomlálni a kert egy sarkát, rendszerint végül az egész kertet kitakarítom – ilyen vagyok. Soha nem adom fel, amit elkezdtem. Ahogy a TKD-Enciklopédiában is leírtam, és ahogy a mestereknek is tanácsolom: bármekkora legyen is az akadály, nagy vagy kicsi, mindig be kell fejezni, amit elkezdtünk. Azt hiszem, ez a gondolkodásmód tette számomra lehetővé, hogy kialakítsam a TKD-t.
Milyen szerepet játszott a kalligráfia a TKD kialakításában?
Kisfiú koromban ha valaki kalligráfiát (a szépírás művészete) vagy költészetet tanult, sikeressé válhatott. Ezért apám állandóan azon tanakodott, hogyan taníttathatná a gyermekeit kalligráfiára. Éjjel-nappal ezen járt az esze. A városunkban élt egy kalligráfia tanár, Maa Hoo Jeng. Az apám megkérte, hogy tanítson, ő pedig beleegyezett, mivel a szomszédunk volt. Leírt nekem egy mintát, és azt mondta, próbáljam meg lemásolni. Csak egy sort csináltam meg, és amint befejeztem a másolást, Maa Hoo Jeng azt mondta apámnak, tehetséges vagyok. Apám boldogságtól felragyogó arca a mai napig elevenen él bennem. Megkérdezte a tanárt: "Honnan tudja megállapítani ezt egyetlen sorból?" Csak egyszer lehetett imponálni neki. Ilyen volt. Attól kezdve apám megengedte, hogy kalligráfiát tanuljak. Ha nem tanultam volna szépírást, nem lettem volna képes kínai betűkkel írni. Pedig a kínai íráson keresztül értettem meg a keleti erkölcsi tanokat. Tehát a kalligráfia segített hozzá, hogy a TKD morális oldalát kialakítsam.
A hangképzés fontos része a TKD-nak. Hogy fejlesztette ezt a képességét?
Gyermekként tehetséges voltam az énekhez, és rendszerint jó jegyeket kaptam az iskolában. Mindig szerepeltem az iskolai versenyeken. Ilyenkor a tanárom mindig kiemelt a többiek közül, és nagyon megdícsért. Imádok énekelni. Többször szerepeltem zenei versenyeken, és énekes akartam lenni. De hogyan fejlesszem a hangszálaimat? Akkoriban a városunkban senki nem ismerte a hangképzés technikáit. Így tehát azt tanácsolták nekem, hogy üvöltsek. Üvöltsek, amíg vér nem folyik a torkomból, és így majd erősödnek a hangszálaim. Azt mondták, olyan hangosan bömböljek, mint a Keleti-tenger hullámai. Tehát ezt csináltam, bár mindenki teljesen ütődöttnek nézett emiatt. Én minden esetre hittem a módszerben. Furcsa módon tényleg segített a TKD-ban, hiszen ha nem beszéltem hangosan, meg sem hallottak – csakúgy, mint a hadseregben, ahol szintén hangosan kellet kiadni a parancsokat. Visszagondolva lehet, hogy jobb is, hogy annak idején ott nálunk mit sem tudtunk a hangképzésről.
Milyen volt börtönben lenni a japán megszállás idején?
Négy tisztet küldtek Dan Chun Tens-be, a Pjun Jang börtönbe, szigorított fogvatartási ítélettel: Ham Jong Kin-t, Soong Kwa Par-t, Do So Li-t, és engem. Mind a négyünket magánzárkába raktak. Mivel ezek csupán egy személyre voltak tervezve, térdelnünk kellett, arccal a fal felé. Adtak ugyan könyveket olvasni, de még a fejünket sem fordíthattuk el, le kellett feküdnünk. Ha a szükség miatt ki kellett mennem, egy börtönőrért kellett kiáltanom. Akkor az benézett, és engedélyezte, hogy a cella sarkában elvégezzem a dolgom, mialatt végig figyelt. Nem nézhettünk szét. Körülbelül öt hónapja voltam abban a zárkában, amikor rájöttem, hogy a mellettem lévő cellában Ham Jong Kin tábornokot helyezték el. A zárkákat egy deszkafal választotta el. Hónapokig csupán egyetlen gerendát bámultam, amikor is felfedeztem rajta egy aprócska lyukat. Kitaláltunk egy kódrendszert, és egy térképről szerzett madzag segítségével ezen a lyukon keresztül rejtjeleztünk arról, hogy vajon meghalunk, vagy élni hagynak. Amikor ezekre az időkre gondolok vissza, az első koreai Edison-nak látom magam.
Úgy mondják, első dojang-ja is a börtönben volt. Hogy történhetett ez?
Minden börtönőrnek volt egy kedvence. Nekem is volt egy őröm, aki kedvelt engem. Kinyitotta a cella ajtaját, bejött hozzám – és, bár rab voltam, karatézni tanult tőlem. Mégha más határok mögül jöttünk is, kockáztatott azzal, hogy az én cellámban tanult karatézni. 1944. tavaszán Soong Kwa Par-t és engem kiparancsoltak a celláinkból. Ez furcsa volt, hiszen két rabot addig soha nem engedtek együtt lenni. Mikor kimenetem, ott volt Soong Kwa Par, az őr, aki kedvelte Par-t, és egy irodai fiú. Soong Kwa Par és én, bár láttuk egymást, nem beszélhettünk egymáshoz, nem engedték. Az őr azt mondta, mutassam be karate tudásomat, és megkérte a fiút, hozzon cserepeket. Sok cserepet töretett el velem, a végén pedig megtapsoltak. Százezer embertől kaptam már tapsot, de még egy sem esett olyan jól, mint azé a három emberé. Ezután megbarátkoztunk egymással, és az őr minden ebédszünetben meglátogatott a cellámban, hogy tanítsam. Csak a különböző puffanások és ütéshangok szűrődtek ki – és így lett a cellám az első edzőtermem.
Az Ön koreai hazafisága mennyiben hatott életére és munkásságára?
A TKD-nak, ahogy mindig is mondom, el kell szakadnia ideológiától, vallástól, rassztól és határoktól. Magam sem törődöm az ideológiával, vallással, rasszal vagy a határokkal. Tulajdonképpen nincs is határozott ideológiám. Nem is hiszek. Gyermekkorom óta egyszerűen ilyen vagyok. A határok is eltűntek. Észak-Koreában születtem, aztán Dél-Koreába költöztem, majd Kanadába – a határok sem jelentenek már semmit. A tanítványaim nemzetiségével sem törődöm. A bőrszín sem számít. Fehér, sárga vagy fekete – egyre megy. Mondhatom ezek után, hogy nemzeti érzéseim vannak? Úgy gondolom, hogy az összes koreai legalább 99%-a hisz valamilyen nemzeti ideológiában. Miért? Mert egy nép vagyunk. A legendák úgy tartják, hogy az összes koreai ember Dan-Gun-tól származik. Ez teszi Koreát egyedülállóvá a világon. Nem önszántamból lettem nacionalista, hanem mert más országok milliószor támadtak meg már minket. Néhány tehetségtelen politikust leszámítva majdnem minden koreai a jó értelemben vett nacionalista – ezért kell Északnak és Délnek újraegyesülni. Mindenki ezt szeretné.
Miért osztották Koreát két részre a második világháború után?
Nos, úgy gondolom, nem engem kellene erről kérdeznie, mivel politikai oka volt. Talán inkább az Amerikai Egyesült Államokat vagy Oroszországot. Mindenesetre semmi értelme, hogy Koreát két részre osztották. Semmi értelme nem volt, hiszen akkor a japánok igáját nyögtük, és valójában ők voltak azok, akik elvesztették a háborút. Éppen ezért nemcsak én, de a koreai nép több, mint 90%-a váltig állítja, hogy ez tisztességtelen dolog volt.

A Tae Kwon-Do gyökerei

Mikor kezdte el megalkotni a TKD-t?
Mint már említettem, 1945 áprilisa óta azon voltam, hogy egy egyedülálló koreai harcművészetet teremtsek. A Karate-nál tökéletesebb stílust akartam, és attól kezdve kezdtem el kidolgozni a mozgásanyagot. Ez kilenc évbe tellt, 1945 áprilisától körülbelül 1955 végéig. Ez lett a mai TKD alapja. A technikákat akartam először megteremteni, és csak aztán a nevet. Mire is volt szükség ehhez a munkához? Először is mozgásanyagra. A mozgásanyag pedig az elme szüleménye. Mi az elme? Az elme a keleti filozófia leképzése. Az életszemléletemmel, valamint katonai gondolkodásmódommal képes voltam megalkotni a TKD-t, a hadseregnél betöltött tábornoki tisztem miatt pedig lehetőségem is volt rá. Ha nem lettem volna tábornok, a TKD nem született volna meg. Muszáj voltam katonai elemeket is beépíteni a stílusba, hogy az holmi kakasviadalnál jobb külső képet adjon, így ezen dolgoztam 1954-ig.
Hogyan járult hozzá a hadsereg a TKD-ról kialakított képhez?
Azokat az embereket, akik Karate-t gyakoroltak, a koreai társasalom bűnözőknek tartotta. Valójában legtöbbjük írástudatlan ember volt, akik még az elemi iskolát sem végezték el, és a köznép lenézte őket. De mikor a hadsereg tábornokai a Karate-t felvették a kiképzési anyagba, annak megítélése hirtelen nagyot javult. Amikor 1955-ben a TKD megkapta mai nevét, sokra becsült harci művészetté vált. Nem a bűnözők, hanem a tanult emberek stílusa lett. A rendőrségnél is bevezették a TKD oktatását. Később egyetemeken mutattam be a stílust, így ismerte meg a közvélemény. Mindezek eredményeképp az edzőtermek száma nőtt, és a TKD nemzetközi szinten is hamar ismertté vált.
Hogy kapcsolódik a TKD kialakítása a katonai stratégiákhoz?
Ha nem szolgáltam volna a hadseregben, nem tudtam volna kialakítani a TKD-t, mert nem lett volna meg a katonai szemléletmódom. Más szóval: a katonai gondolkodás és nyelvezet nagy részét beépítettem a TKD-ba. Talán e miatt az alkotóelem miatt lett a TKD más, mint a többi harcművészet. A "Bu-Duk", vagy más néven "Go" nevű játék is segített, mert abban is taktikázni kell. A Bu-Duk-kal megtanultam, hogyan kell kezelni egy elszigetelt, önálló problémát. Így tulajdonképpen mind a Bu-Duk, mind katonai tapasztalataim segítségemre voltak a TKD kialakításánál.
Mi a különbség a TKD és a Karate között?
A TKD-nak és a Karate-nak semmi köze egymáshoz, két teljesen különböző harcművészet. A Thai-Box és a Karate sem ugyanaz, mint ahogy más a kínai Kung-Fu is. Vigyázzunk! Az, hogy labdával játszunk, még nem teszi egyértelművé, hogy éppen focizunk, kosárlabdázunk, vagy baseball-ozunk. Mindnek meg van a maga saját célja, módszere és formája.
Honnan származik a Taekwon-Do név?
Nagyon régen, valamikor az 1300-as évek környékén, a Koguryo-dinasztia idején létezett egy harcművészet, amit Soo Bak Gi-nek hívtak, és kéztechnikákat alkalmazott. Nem tudom pontosan, mikor létezett a Taekyon, de az leginkább lábtechnikákat használt. Szerintem fontos, hogy egy stílus kéz- és lábtechnikákat is alkalmazzon, ezért a kínai szótárban kerestem egy szót. A "tae" szó nem szerepelt az akkori kiadványokban, de szerencsére találtam egy másik szótárat, amelyikben benne volt. "Tae" azt jelenti: ugrani, rúgni, továbblépni – a "tae" energiája végtelen. A "kwon" szót, ami öklöt jelent, már sokkal könnyebb volt megtalálni. A "do" utat vagy módszert jelent. Így hát a harcművészet ezt a nevet kapta: "Taekwon-Do".
Hol alakította ki a formagyakorlatokat?
1962-ben Malájziába mentem, és komolyan hozzáláttam, hogy kialakítsam a TKD formagyakorlatait. A "Chon-Ji"-val kezdtem, és 1963-ban 4 formagyakorlattal végeztem, ám ezek nem szerepeltek az első könyvben, mivel az 1965-ben jelent meg. Szóval a "Chon-Ji"-val kezdtem, és 20 formagyakorlatot fejeztem be Vietnámban. Mielőtt Vietnámba mentem, csak 4 formagyakorlat volt kész: a "Wha-Rang", a "Choong-Moo", az "Ul-Ji" és a "Gae-Baek".

A Szövetség megalapítása

Mi késztette arra, hogy megalapítsa a Nemzetközi Taekwon-Do Szövetséget?
Hogy jutott a Taekwon-Do külföldre? Először Vietnámba ért el. 1959 márciusában, mikor Gak Shin Choi tábornok volt Korea vietnámi nagykövete. Ő a státusza segítségével be tudott mutatni Vietnám miniszterelnökének, én pedig megkértem az elnök urat, hogy hívja meg a koreai hadsereg TKD csapatát Vietnámba. Ő beleegyezett. Ezután tárgyaltunk Taivannal, és Taivan is beleegyezett. Ezek után a stílus könnyedén eljuthatott Szingapúrba, Indonéziába és végül Ázsia összes többi részébe. Ekkor gondoltam egy nemzetközi szervezet létrehozására. 1965 elején visszatértem Koreába és a TKD Egyesület elnöke lettem. Ezt követően Európába. Afrikába, és Kelet-Ázsiába látogattam. Hazatérésem után pedig, 1966 március 22-én Szöulban megalapítottam a Nemzetközi TKD Szövetséget.
Malájzia nagykövetének lenni hogyan befolyásolta a TKD fejlődését?
Soha nem akartam negykövet lenni. Úgy képzeltem, egész életemet a hadseregnél töltöm. Ha ott maradtam volna, a tábornoki kar feje lehetett volna belőlem. De nem értettem egyet az akkori elnök, Joon Hi Park politikájával, és összeesküvést szőttem tervei ellen. Ez sajnos kiderült. Ha más országban lettem volna, könnyen árulóvá válhattam volna, de Joon Hi Park-nak nem volt elég ereje ahhoz, hogy tegyen ellenem. Tárgyalt a Koreában állomásozó amerikai erőkkel, és kérte, hogy küldjenek külföldre, hiszen amíg Koreában voltam, nem érezhette magát biztonságban. Azoknak nem volt sok választásuk, így hát Malájziába küldtek. Elég kiábrándító volt, mivel a célország előzőleg nem lett meghatározva. Mikor odakerültem, senki nem tudott Koreáról, erről a pici országról. Mindenesetre mindenhol be akartam mutatni a TKD-t, bármerre is jártam, ezért gyorsan kellett azt fejlesztenem. Végül Malájziában fejeztem be a technikák csiszolását. Úgy gondolom, szerencse és balszerencse nem külön utakon jár. Ugyanazon az úton jönnek velünk szembe. Ha jól használod ki a kínálkozó lehetőséget, szerencséd lesz. Ha nem, balszerencséd. Én akkor jól tudtam kihasználni a számomra adott lehetőséget, és szerencsét hozott.
Katonai pályafutása mennyiben járult hozzá a TKD terjedéséhez?
A hadsereg volt a TKD terjesztésének leggyorsabb útja, mivel ott az emberek mindenhonnan jönnek, a hegyekből és a tengertől is. A polgári edzőterembe csak a környékbeliek járnak. Így tehát a TKD számára a hadsereg bizonyult a leggyorsabb útnak. Így terjedhetett el ilyen gyorsan a stílus az egész világon. És a TKD segítségével a katonai morál, valamint állhatatosság is nagyot javult.
Milyen taktikát használt a TKD gyors nemzetközi terjesztéséhez?
Ha egy olyan országban építettem volna meg az első edzőtermet, ahol az emberek nem ismerik a TKD-t, évezredekbe telt volna, amíg mindenkihez eljut. Mivel a stílus megalapítója voltam, s egyben tábornok és nagykövet is, bármely országban jártam is, bejárásom volt királyokhoz és elnökökhöz. Amikor velük találkoztam, kihasználtam a multimédiában rejlő lehetőségeket, hogy a TKD a lehető leggyorsabban terjedhessen. Ha másokkal mentem volna egy-egy ilyen találkozóra, nem jutottam volna semmire. Mindennek sorrendje volt. És milyen furcsa, nem is akartam nagykövet lenni, csak a Joon Hi Park-kal történt konfliktusom hozta ezt. Nem csak a stílus maga, de a pozícióm is hozzásegített a TKD gyors terjesztéséhez.
Mi teszi az ITF-et erős szervezetté?
A kulcs a kötelékekben rejlik, melyek, bármerre járjunk is, mindenhol ugyanazok. Helyről-helyre járok, hogy oktassam a TKD-t, és az én tanítványaim lesznek a különböző szervezetek elnökei, valamint a nagymesterek is. Így tehát ha saját hazájukban alakítanak valamilyen egyesületet, mindig az én tanácsaimat kérik. Nálunk ilyen erős kötelékek vannak, nem úgy, mint más szervezeteknél, ahol ezek csupán a külvilág számára léteznek. A Nemzetközi Taekwon-Do Szövetség mesterekből és tanítványokból épül fel, ezért erős. Enélkül nem lenne képes kiállni az idők próbáját.

A Tae Kwon-Do filozófiája

Hogy segíti a TKD az erkölcs kialakítását?
Napjainkban az erőszak felnövekvőben, a jómodor leáldozóban van. Nem adják meg az idősebbeknek kijáró tiszteletet, a technika valamint a tudományok viharos változásai pedig teljesen elbizonytalanítják a fiatalokat. Ez már nem az életbenmaradásért vívott harc, teljesen világos, hogy a gyengébbek kizsákmányolása napjainkban érte el tetőpontját. Hogy ezt megfékezzük, fontos, hogy mi, a legkisebbek minden teremtmény között, kialakítsunk egy, az emberiség nevelésére szólgáló etikai rendszert. Noha a TKD nagy hangsúlyt fektet az erkölcsi nevelésre, erről könyvet írni lehetetlen, hiszen annak mondandója több tíz kötetre rúgna. Az erkölcsiességet nem lehet pár nap alatt megtanítani, ezért átugrottam pár ezer évet, és a technikákat vettem előre. Mostantól már az erkölcsi nevelésen fogok munkálkodni. Összegyűjtöttem a nagy vallási tanítók és bölcsek gondolatait, és lefordítottam őket. Ha ezt az esszenciát aztán több más nyelven is továbbadják, a TKD-t gyakorló emberek szelleme tökéletesen csiszolttá válik. Ily módon a TKD egy olyan harci művészetté válik, amely a technikát a szellemmel egyesíti.
Mi a TKD legfontosabb célja?
Az én filozófiám szerint a TKD legfontosabb céljai az igazságosságon, emberiességen és jóságon alapulnak, melyek erősítenek minket. Ezzel az erővel képesek leszünk megállítani a gyengéken élősködő erőseket, és békés társadalmat teremthetünk – ez az első számú célunk. Mint a TKD megalapítója, már a stílus alapköveinél megemlítettem, hogy filozófiám, célom és elveim kifejtésén keresztül egyesíthetjük a szépséget az erővel és szellemünkkel – folyamatosan erre kell törekednünk. Másodszor: akárki legyen is, egyszer minden ember meghal, ezért a halál gondolata sokaknak fájdalmas lehet. Hogy ezt az érzést és a haláltól való félelmet elkerüljük, egész életünkben elménk pallérozására kell törekednünk azáltal, hogy megtanuljuk a nyers erőt igazságérzettel felcserélni – ebben nyújtanak a TKD technikák segítséget. Ez az örök élethez vezető út.
Mit ért az elme pallérozásán?
Az elme csiszolása olyan általános, széles téma, amiről lehetetlen néhány egyszerű mondatban beszélni. Az élet minden területén jelen van. Még az ablakpucoló is palléroza az elméjét, ezáltal hozza gondolatait és az ablak tisztítását egyre közelebb egymáshoz. Mikor jelenik ez meg a TKD-ban? Akkor, mikor a tanítványok eggyé válnak a harcművészettel. Akkor nagyon fogják szeretni a TKD-t, és szeretetük miatt nem fognak azzal sem politikai, sem pénzügyi okból visszaélni. Végső soron tehát a TKD elmét művelő gyakorlatainak célja, hogy eggyé váljunk a TKD-val. Tulajdonképpen tehát szentté, mint Konfuciusz.
Hogyan érvényesíthetjük igazi természetünket a TKD segítségével?
Az első cél, hogy valaki a társadalom hasznos, elismert és tevékeny tagja legyen. Sok tanulásba kerül, hogy valaki nagy erkölcsi értékrendre tegyen szert, tiszteletre méltó és tehetséges legyen. Fedezzük fel értékeinket! Az ember eredendően jó. Hogy válhat valaki, aki jónak született, később rosszá? Ha rabul ejti az anyagiak és a hatalom utáni sóvárgás, az ember elveszti az eszét. Hogyan gyógyulhatunk ki ebből? Csak akkor, ha tanulunk. A műveletlen ember nem képes különbséget tenni helyes és helytelen között. A tanulás által viszont rányilik a szeme a dolgok közötti különbségre. Azonban ha ez sikerül neki, új munka vár rá. Segítenie kell azokon, akik nem voltak olyan szerencsések, mint ő, és nem ébredtek fel. Így lesz egyre jobb- és jobb emberré. Egy átlag ember is szentté válhat. A szentek sem voltak mindig szentek. Nem különleges emberek. Ha valaki tudatosan próbál jobb emberré válni, és a saját maga szabta szabályok szerint él, létének nem csak értelme volt, de az utókor is emlékezni fog rá, és szentté válik. Éppen ezért a TKD mesterek is szentté lehetnek.
Milyen tanácsot adna instruktorainak?
A mestereknek mindig azt a tanácsot adom, hogy amikor tanítanak, minden tudásukat próbálják meg átadni, és leljék ebben örömüket. Ha valaki TKD-t oktat, annak nem járhat a pénz az eszében. Azon kell munkálkodnia, hogy tanítványaiból jobb embert faragjon, mint saját maga. Az elmét és a testet egyaránt alakítania, csiszolnia kell. Egy nagy mesternek értenie kell a tollhoz és a kardhoz is. Ahogy egy nagy bambuszág is csak egy nagy bambuszbokorból sarjadhat, úgy egy nagy tanítvány is csak egy nagy mester szárnyai alatt nevelkedhet fel.
Hogyan bánjanak a mesterek tanítványaikkal?
A mestereknek gyakran mondom, hogy soha ne próbáljanak olyan dolgot végeztetni tanítványaikkal, amit ők maguk sem szívesen csinálnának meg. Ha már mindenképpen meg kell kérni egy tanítványt valamire – például fel akarjuk újítani a házunkat, és a tanítvány az egyetlen, aki el tudja végezni a feladatot -, fizessük meg. Semmi sincs ingyen. Bár életemben már sok tanítvány megfordult a kezem alatt, esküszöm az égre, hogy még soha, egyiküktől sem fogadtam el pénzt. Ezért hívhatom őket a tanítványaimnak. Ha pénzt kérnék azért, hogy tanítsak, az edzőtermem többé nem lenne igazi dojang, csak ugyanolyan üzlet, mint bármely más. Ha valaki nagy tanító szeretne lenni, és meg akarja örökíteni a nevét, az soha ne kérjen több pénzt, mint amennyi a szükségleteire feltétlenül kell. Néha azzal szoktam példálózni a mestereknek, hogy amikor egy madár fészket épít, neki sincs szüksége az egész fára – elég neki egy kis ág, ahová apró fészkét felépítheti.

A tábornok életműve

Mi a végső célja a TKD-val?
A végső célom az, hogy vallásra, ideológiára, fajra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkinek megtanítsam a TKD-t, hogy ezáltal felebarátokká váljanak. Ez a célom már teljesült. Mint tudja, ma a TKD annyira elterjedt a világon, hogy már nem olyan egyszerű edzőtermet nyitni. Egy akkora országban is, mint Kanada, az emberek tülekedve versenyeznek azért, hogy dojang-juk lehessen. A TKD már mindenhova eljutott a világon, így ez a vágyam már teljesült. Gyakram mondom a tanítványaimnak, hogy a jövőben a Holdon és a csillagokon nyissanak edzőtermet – mivel a Földön már nincs hely. Arrafelé még akad.
Fontos, hogy a TKD ott legyen az Olimpián?
A TKD-t nem az Olimpia miatt teremtettem meg. Más céljaim voltak, például a test és az elme fejlesztése. De mint mindig emlékeztetek rá, az ITF-nek két célja van: egy rövid távú, és egy hosszú távú. Rövid távon az, hogy ott legyen az Olimpián, hosszú távon pedig, hogy a TKD-t több, mint 100 országra kiterjessze, és olyan nemzetközi bajnokságokat rendezzen, ahol ezen országok közül legalább 100 részt vesz. Erre azért van szükség, mert az Olimpián az embernek csak az ellenfelét kell legyőzni, de a TKD-Olimpia sokkal fontosabb. Nem számít, hogy az ITF vagy a WTF jutott be az Olimpiára, a lényeg az, hogy a stílus ott van. A szabályok a jövőben változhatnak, senki sem él örökké, előbb-utóbb mindenki meghal. De a mozgás itt marad, és a hagyományos technikák a jövőbeli TKD-Olimpián is ott lesznek.
Az ITF el fogja ismerni a WTF tagjait is?
Tíz évvel ezelőtt hivatalosan is közreadtunk egy közleményt, nemcsak a WTF, hanem minden ország részére. Előző egyesületre vagy mesterre való tekintet nélkül 3. dan fekete öv övfokozatig elismerjük valaki teljesítményét, és automatikusan átvesszük az illetőt, ha úgy akarja. Ha az ITF-nek elküldik az eredeti WTF okiratot, helyben kiállítjuk annak ITF-es megfelelőjét. 4. dan övfokozattól kezdve azonban ITF mestertől is kell tanulni ahhoz, hogy valakit elismerjen a szövetségünk. Mindenkit tárt karokkal várunk.
Milyen módon segíti a TKD a családokat?
Mint jól tudjuk, bonyolult társadalomi rendszerben élünk. Először is, gyermekeket nevelni nem könnyű. A gyerekek nem hallgatnak a szüleikre – és ennél fájdalmasabb nincs a szülő számára. De a TKD edzőtermekben mi nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek szót fogadjanak szüleiknek. Mikor egy gyerek hazamegy edzésről, valószínű, hogy előzőleg szót fogadott a mesterének, éppen ezért tisztelni fogja szüleit is. Sokan ezért viszik el a dojangba gyermekeiket. Észrevették, hogy a gyerekek az edzések következtében jobban viselkednek – ezért lementek a dojang-ba, hogy megnézzék, mi folyik ott. Azt látták, hogy a tanárok a szülők iránti tiszteletre és engedelmességre nevelték a gyermekeket. Nagyot nőtt az edzésekre küldött gyermekek száma. Ha a tanár meg tudja változtatni a gyermek hozzáállását, ahelyett, hogy tanítana neki öt-hat technikát, a társadalom hasznos tagját, és így közvetve helyes társadalmat alkot.
Elismeri a TKD a nemek közötti egyenlőséget?
Napjainkban a társadalom a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozza. Ez ugyanígy van a TKD-ban is – itt nincs különbség férfi és nő, fiatal vagy öreg között. Mindenki megteszi, ami a kötelessége. Így mindannyian tisztában leszünk a saját helyünkkel, és végrehajtjuk feladatainkat.
Hogy válhat valaki jó emberré?
Mindenki a jóra törekszik, és nem a rosszra. Másképp kifejezve, saját magunkon múlik, hogy szentté vagy tolvajjá válunk, és az ehhez vezető út egyszerű. Konfúciusz szerint a szentté vagy tolvajjá váláshoz vezető út a következő: ha reggel úgy kelünk fel, hogy közben azon gondolkodunk, mi módon koldulhatnánk vagy szerezhetnénk pénzt valakitől, akkor a tolvajjá válás útjára léptünk. Ha azonban arra gondolunk, mi módon válhatnánk az emberek segítségére, jó úton haladunk, hogy szentté legyünk. Ilyen egyszerű a választás.